Valamikor 2014 tavaszán vettünk a barátnőmmel 2 fotel és 2 széket felújítási szándékkal. Gyakorolni akartunk, festeni és kárpitozni. Én akkortájt szerettem bele ebbe a szakmába (kárpitozás), úgyhogy lelkesen álltunk neki a bontásnak. Időnk nem igazán volt rá, és kicsit meg is ijedtünk elsőre, mert nagyon nagy munkának ígérkezett. Ebben nem is tévedtünk.
A lelkesedésünk alábbhagyott a bontás alatt, mert millió szöggel kellett megküzdenünk, és akkor még nem is voltak jó szerszámaink, úgyhogy katasztrófa volt. Csak akkor lettünk újra lelkesek, amikor már pusztán a vázak maradtak, hiszen onnan már szépíteni kellett és nem rombolni. De közben eltelt pár hónap is, nyár volt és vakáció. Ismerős?! Ráadásul, ha éppen dolgoztunk rajta, akkor is csak hetente 1-2 szabad óránk volt a közös munkára, nagyon lassan haladtunk. Ez a fotel például 2015 október táján készült el, és a párja még most is félkész állapotban van. Azt hiszem az is közrejátszott, hogy elsőre nem egy ilyen darabot kellett volna választanunk.
Szóval bontottunk, majd festettünk. Kipróbáltuk a házilag készült krétafestéket, azzal kentük le a keretet. Sajnos az nem vált be, úgyhogy kapott végül zománcot és pár réteg lakkot. Így már szép fehér lett. Hevedereztünk, vászonnal borítottunk, majd felépítettük a párnázatokat. Ergo, végig csináltunk minden szükséges lépést. Barátnőmmel megegyeztünk, hogy egyik fotel az övé, a másik az enyém lesz. Mindenki saját ízlése szerint választott rá szövetet. Ez a fotel nemigazán korhűnek mondható pöttyös anyagot kapott, hogy legyen valami más, valami új, valami meghökkentő…Ez abszolút illik hozzám 🙂 A párja ennél sokkal visszafogottabb lesz, romantikusabb és elegánsabb (mint a gazdája), nemsoká arról is írok Nektek, hosszabb leírásokkal a folyamatokról. Ha elkészül 🙂 Addig is beszéljenek a képek arról, hogy vajon a pöttyös az igazi, vagy sem?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: