Bekékült a fotelem

A nyár vége felé bezsongtam, és miután áthúztam a kanapét, máris a fotelemet nézegettem, hogy arra is ráférne a frissítés. Ilyen ez, ha az emberlánya kárpitozni tanul, nincsenek biztonságban a bútorok a lakásban. 

Megkezdődött a tervezgetés, milyen színű, stílusú anyagot tegyek rá. A szürkét – tudatosan – kerültem, valami új színre vágyott a lelkem. Ami szóba jött a mustársárga, zöld, rózsaszín és kék. Aztán találtam is egy bitang anyagot a neten, ami kép alapján nagyon tetszett.

A boltba el is mentem, vettem belőle pár métert és alig vártam, hogy otthon felfektessem a fotelra, nézegessem az összhatást. Sajnos nem tetszett 🙁 Túl sok volt csak úgy magában, hogy a fotelt és a lábtartót is azzal húzzam be. Kevergettem mindenféle színű anyagokkal (fekete, fehér, szűrke, valami sötétebb kék…), csak részben felhasználva az akvarelles mintást, de nem állt össze a kép. Úgyhogy, legnagyobb sajnálatomra, újabb sétát iktattam be a bolt és az otthonom közt (Újpest-Kispest távolság), ahol szerencsémre visszafogadták az anyagot, de le kellett vásárolnom a készleten lévő textilekből. Már régebben valakinek készítettem egy sötétkék csillogós bársonyszerű zseniliából padokat, aminek nagyon tetszett az anyaga és a színe is, abból vittem mintát és ebbe az irányba keresgéltem. Végül egy kicsit világosabb kéket választottam, szerintem tengerkék. Eddig ez a legdrágább szövetem, mert ennek métere 6 ezer ft, 3 métert vásároltam belőle a fotelra és a lábtartóra. A pontos színét nehéz lefotózni, majd látjátok az elkészült fotelen is állandóan változik a fény szerint.

Ezzel hazasétálva ismét a felterítem a fotelra játék következett, családi tanácskozással egybekötve. Maradhatott, szerencsére, mert újra már nem vihettem volna vissza.

Sebtiben nekiugrottam a fotel bontásának. Első lépésként a szálirányokat megjelőltem a régi kárpiton -mivel ez lesz a szabásmintám-, hogy megfelelő irányba helyezzem majd fel az új anyagra. Kiszabáskor jelölendő az új textilen is az irányzéka, főleg egy olyan anyagon ahol a minta, simulás, fényesség figyelése fontos. Az én anyagomnál például a simulása volt nem mindegy, mert ha véletlen megfordítom, az adott darabnak egész más színe lesz felhelyezve, ami eléggé zavaró és bosszantó lenne. Ezután már bontható is.

Mivel előzőleg is én kárpitoztam már ezt is, nem kellett sokat jegyzetelnem, mit és hogyan kell csinálni. De aki ismeretlen bútordarabnak kezd, ajánlom a sűrűn fotózgatást és jegyzetelést, mert sokat tud segíteni a visszaépítkezésnél. Mert azért van káosz belül.

Lebontás után leméregettem a szövetdarabokat és elkészítettem a szabásminta tervet, mely adja majd a kiszabásnál a sorrendet. Kb ez annyi, hogy a 140 széles anyaggal számolva egymás mellé-fölé-alá rakom papíron a hossz x szélesség adatokat, és kiszámolható mi hova fog elférni, honnan kell kivágni majd. Ezt is érdemes elkészíteni, így lehet a leganyagtakarékosabban szabni, vagy kiszámítani az anyagigényt. Itt derült ki nálam, hogy a 3 méter kevés, ha a lábtartóra is ezt az anyagot akarom tenni, de szerencsémre a boltban bőven számolták azt a 3 métert és megvolt (bár elég szorosan) a 330 cm, amire szükségem volt. Itt jön a “jaj, csak el ne szabjam” babszem a bizonyos testrészbe, de inkább 3szor mérni és 1szer vágni elv működni szokott nálam.

A fotel szivacsai eléggé összeestek már az idők folyamán, így az is cserére szorult. A karfát felturbóztam 2 cm-s szivaccsal, az ülésre is kerül majd új darab. Egyedül a támlán hagytam fent a régit, oda csak 1 cm vastaggal befedtem. Szivacsra pedig mindig jön a vlies.

Itt csak a karfák bevonatának kialakítása kívánt némi komplikáltabb gépivarrást, ahol az ívet követnem kellett. Régen mindig gombostűvel összetűztem varrás előtt, de az iskolában a tanárunk azt mondta, hogy a kárpitos nem gombostűzik, ezért én is próbálok mindent rögtön varrni. Egyre ügyesebben 🙂 Viszont a szabásnál nagyon figyelek, hogy milliméterre pontosan szabjam ki, mert akkor valóban simán összevarrható tűzés nélkül, csak az anyagszéleket kell követni. A karfák külső borítása az utolsó előtti lépés lesz.

Ülés következhet, megkapta a szivacsot és vliest ez is, majd a bevonatot is rögzíthettem. 

Háttámla ugyanez a módszer, hátul minden lerögzítve. Ekkor már a felesleges anyagszélek is levághatóak, igazából a nagy munkával szinte kész is vagyunk, már csak a külső borítások jönnek. Előbb a karfák külső része, majd a hátsó borítás. Ezeknek az oldalát kézzel kell majd összevarrni.

Alul kéderrel díszítettem még, amihez szinórt varrtam egy anyagcsíkba, és azt körben alulra felrögzítettem. A lábaknál a képen mutatott módon kivágtam. Ott lehet ragasztani, vagy egyszerűen csak jól megfeszítve a láb előtt-után rögzíteni. Nem fog elmozdulni. Az alsó borítás már a legvége, ez teszi a fotelt alulról is rendezettnek.

Kész, mindössze másfél nap alatt új fotelem lett. Hogy tetszik? Nekem nagyon, bár még szokatlan a szürke-fehér-fekete nappalimban, de érzem, hogy most pár évig megint békén hagyom ezt a fotelt 🙂