Már említettem, hogy nem szeretem kidobni a gyerek kinőtt pólóit? Készült már belőle táska is, de most ezt a vagány darabot másképp képzeltem el. Ez a póló különösen kedves nekem, már évek óta kicsi a lányra, de tartogattam, hogy párnát, táskát vagy valamit csináljak belőle. Még szerencse, hogy barátnőm sufnijának ürítésekor elhoztam pár holmit, köztük egy erősen elaggott keretet is, így most két tárgy összetalálkozhatott. Nos a valami egy kép lett, ami igazán egyszerű kivitelezéssel elkészült.
A keretről eltávolítottam a régi akasztókat, és jöhetett a festés. Kicsi csiszolás, és mehetett rá a két réteg fehér festék. Nem is lakkoztam, mivel egy képkeret nem sok súrlódásnak, nedvességnek van kitéve, és igazából lusta is voltam már lakkozni. Mivel mostanában csak este felé tudok ezt-azt csinálni, semmi kedvem nem volt 3 napig festegetni egy szimpla keretet. Úgyhogy lakkozás, fixálás nuku. Sajnos a fényképeket is este tudom elkészíteni, ami meglátszik rajtuk. Tudom.
A lefestett keretre tűzőgéppel rögzítettem a pólót, de előtt nagyjából formára vágtam. Az anyag össze-vissza nyúlott, úgyhogy pár percig húzogattam, mire a helyére került, de meglett. A letűzés után (ugye milyen jó, hogy kárpitozni is szoktam, van szerszám…) levágtam a felesleget, sőt elővettem a díszszegeket is, mivel a keret elején volt pár szegütötte lyuk, amit ezzel fedtem le. A stílushoz megy, egy a koponyás, menő felirathoz illenek a szegek, szerintem.
Már csak egy képakasztó, és mehetett a falra, vagy polcra. Hát én mindenhova felpróbáltam, még biztos fog vándorolni kicsit, mire a helyére kerül. De a mienk, és nagyon cool 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: