Zolival, a Lakbear DIY blog alkotójával év elején ismerkedtem össze a Facebookon, és a beszélgetés hamar eljutott egy közös munka kiötléséig. Nem mondhattam nemet! Egy, mert nagyon kedvelem a munkáit és őt magát. Kettő, ki nem hagytam volna, hogy megnézzem hol és hogyan alkot ő. Három…ja az nem volt 🙂 Úgyhogy egész nyáron ment a levelezés, főleg a mikort kellett összegereblyézni. Végül augusztus végén sikerült leutaznom hozzá. Hajnali vonattal mentem és délután már jöttem is vissza, rövidre volt szabva a látogatásom, de öröm, hogy sikerült összehoznunk. Érkezésemre már a szék fa részeit rendbe tette ( nem is akárhogy, nézzétek meg a blogján, csodálatos munkát végzett…ismét), rám már csak a kárpitozás várt. A bevonó anyag egy nagyon szép, izgalmas és drága vászon volt, amit remegő kézzel kezdtem el szabni. Ha elszabom, akkor vége. Éppen annyi anyag volt, amennyi kellett a székhez. A munkatempónk a következő volt : egy kis munka, csevej, kávé, cigi, pogi és így tovább. Délutánra szinte kész is lettünk, és persze jól ki is pletyiztük magunkat! A díszszegezést viszont nem tudtam teljesen befejezni, mert indult az utolsó járat haza, így egy jó marék szeg beütése még Zolira maradt. Ezután már csak vártam tőle a híreket, hogy mikor debütál a közös remekmű a blogján. Óriási volt a siker, nincs mit tagadni, de abszolút meg is értem. Szinte szégyenkezem is miatta, mert a siker őt illeti leginkább, hiszen fenomenális munkát végzett a széken, a poszt megírásában (kötelező olvasmány!) és a fényképek megkomponálásában is. Megtiszteltetés volt együtt dolgozni, köszönöm 🙂
Ez a kedvenc képem, ezen minden tökéletes!
Gáz, hogy nekem így is tetszik? 🙂
A valóságban ez a fekete felület selymesen sima is volt….
Na ez már én vagyok és a kis zöld tűzőgépem.
NA és amit még eddig sose láttatok…hát én 🙂
Ismét nagy köszönöm 🙂 Próbálom mindig részletesen leírni (persze van amit nem olyan könnyű, de arra gondolok mindig, hogy akit mélyebben érdekel, úgyis megkérdezi és akkor próbálom még alaposabban elmagyarázni), hogy bátorságot kapjon más is a belekezdéshez. Én is ilyen leírásokból merítettem anno, szóval tudom mennyit tud lendíteni egy-egy részlet, amire nem magától kell rájönnie az embernek.
Szenzációsra sikeredett. És Frida Kahlo a háttérben vagy előtérben 🙂
Nemrég láttam meg egy képét egy blogon. Nem ismertem még, rákerestem , hogy kicsoda- azóta folyton belebotlom- lám itt a blogon is… Nagyon szeretem a munkáidat. Gyönyörűek. Köszönöm az élményt, hogy láthatom a készítés folyamatát.