Kata kanapéja

Az első kárpitozásom a saját kanapém áthúzása volt. Most, 2,5 év után, újra egy kanapét kellett átkárpitoznom. Kata barátném vett egy méretben és formában megfelelőt használtan, de a szürke zsenília szövettől nem volt elájulva. Ekkor jöttem én a képbe 🙂 Átkárpitozás, valami elegánsabbra. Hosszas anyag keresgélés után neki is láttam a kanapénak. Minden új kárpitoznivaló egy újabb kihívás, ha kicsi ha nagy. Itt is találkoztam olyan lépésekkel, amit előzőleg sosem csináltam, de a bontásnál jól megfigyeltem mindent, és így a visszaépítés sem okozott gondot. Sőt, úgy érzem, hogy van ahol én sokkal szebben dolgoztam, mint az előzőleg az igazi szakember. Egy hét munka, sok-sok varrás és illesztgetés után íme az új külső. Ez viszont nem egy “hogyan csináld” poszt, lehetetlen lenne részletesen elmesélni, hogyan készíthetsz ilyet magad is, de mutatok werk fotókat azért 🙂

Az alany körbejárása, fotózkodás és a bontás. Mindig így kezdődik. Közben még több fotó és jegyzetelés, mi hol volt és hogyan.

Aztán minden lebontva már, és kezdődhetett a szabás, varrás és tűzés. Először a könnyebb részekkel dolgoztam. A kanapé fekvő része és a karfák lettek kész elsőnek.

A legkomplikáltabbnak az ülőrész varrott huzata tűnt elsőre, de egyáltalán nem volt az. Igazából a kéderekkel többet bajlódtam…

Csak mutatóba egy apró részlet. Hogyan volt az eredeti letűzés, és én hogyan csináltam. Szerintem én azért szebben dolgoztam 🙂

És a végeredmény. Be kell vallanom, hogy az elején próbáltam lebeszélni Katát az áthúzásról, de ezt látva vissza is vontam a véleményem. A szürke tucat kanapéra rá sem lehet ismerni, hát nem?!

Mentés