Régen készítettem magamnak valamit, és most nagyon jól esett kicsit örömből dolgozni. Már készült hasonló darab Hajninak megrendelésre, de most én lehettem a boldog tulaj. Sőt, mivel szerintem igen egyszerűen leírható, hogyan kell ilyet készíteni, a blogolásra is maradt energiám, pedig általában elfelejtek fotózni. De most hosszú idő után egy újabb részletes leírással kedveskedek nektek, ha még szívesen olvastok kárpitos kalandjaimról.
Szövet tekintetében ez részben maradékból készült (a szürke a forgófotelről vagy a tiniszoba ágyvégről már ismerős lehet), valamint hozzáillő “majd jó lesz valamire” céllal beszerzett anyagból van. Mindkettő a szovetfutar.hu-ról rendelve (Pipacs a szövet neve).
A fa: biztos tudjátok (de ha nem, akkor majd most…), hogy van workshopom lábtartó témában, és ezzel a faszerkezettel szoktunk dolgozni. Ha érdekel valakit, itt tud informálódni az aktuális időpontokról: www.magnoliak.hu. De vissza a fához, sima nyers fenyő, amit egyszerűen lelakkoztam, megőrizve az eredeti famintázatot és színt. Mostanában nem vonz a festés, inkább a természetest hagytam meg. De magamat ismerve, biztos ez sem fog mindig ilyen maradni.
A kárpitozandó felület 38×58 cm bútorlap, amire 5 cm szivacsot ragasztottam, majd jó kárpitoshoz méltóan ezt bevontam vliessel. Ahogy kell.
Szabás: a tetejéhez 40×60 cm anyagot vágtam (a bútorlap mérete + 1-1 cm varrásráhagyás), az oldalakhoz 2 db 40×9, illetve 2 db 60×9 cm (itt is a bútorlap oldalak a mérvadók + varrásráhagyások). Kiterítve így néz ki:
Varrás: először az oldalakat varrtam össze, egy körsál lett belőle. Aztán ezt körben felgombostűztem a fedlaphoz, sarkoknál anyagszél az anyagszélhez igazítva. Így az oldalcsík varrása pont a sarokba fut ki, és szögletes lesz. Én most szögletest akartam pont.
Összevarrtam a tetejével, a saroknál pont az oldal varrásáig haladva, ott 90 fokban elfordítottam az anyagot és úgy varrtam tovább a következő oldalt. A varrásráhagyást érdemes széthajtani mindkét oldalra.
Végül díszvarrás szerűen, a varrás mellett 5 mm-re (az anyag színén) végig varrtam az éleket.
Kárpitozás: ezt a huzatot húztam rá a szivacsozott alapra, majd körben minden oldalon (sarkokat még nem) ideiglenesen felrögzítettem. Ez az ideiglenes rögzítés (un. kitűzés, heftelés) pont olyan, mintha nem sikerült volna alaposan kapcsozni, a kapcsoknak csak a fél lába fog, a másik a levegőben lóg. Így könnyen kiszedhető a véglegesítés folyamán. Az egyenletes magasságra törekedve minden rögzítésnél szoktam mérni is, hogy mennyire tartom a fix magasságot.
A sarkok magasságát is beállítottam, majd először a közepét, a varrásvonalat tűztem le, majd a mindkét oldalt laposan elhajtogattam és letűztem.
Utolsó lépés a gyönyörködés előtt a keretre csavarozás volt.
Hát nem szép? Néhány gyors fotó még a műhelyben, majd mehetett a nappaliba. Mert ide szántam a régi asztalunk helyett. Pipa. Jó lett.
