Rugózzunk! | Jobb mint volt

Ilyen hosszú posztot régen írtam, de a mostani témát nem lehet röviden összedobni, mivel a munkafolyamat sem igazán pár perces (pedig mennyire szeretem a gyors DIY ötleteket…). Hasznos lesz, mert nálam sem volt még szó rugókról, másrészt más hasonló kreatív oldalakon sem találni ilyet. Pedig egyre többeket érdekel ez, pl mint engem. De vágjunk bele. Vagyis még egy mellékvágány: ezért a tudásért szántam rá magam a kárpitos szakképzésre, ahol egy hét múlva kapom meg a képesítésem (reméljük), mert szerintem ezt abból, hogy lebontasz egy régit, és nagyon figyelsz és jegyzetelsz és fotózol és rajzolsz, nem lehet lemásolni. Vagyis nekem nem ment, nem is próbáltam ilyet, ha már észrevettétek. Na de majd most!

Vissza a rugókhoz: amit most bemutatok ez lapos kárpitozású szék, a legegyszerűbb rugóval készülő technikával, de alapokat el lehet sajátítani belőle, és sikerélményt is okoz. Ami nagyon fontos, anélkül ezt az egészet nem csinálnánk, nemigaz?

Hozzávalók (a rugókon felül, azt vegyük úgy, hogy adottak, hiszen kibontottuk őket a székből)

lencérna (varráshoz)

madzag (kötözéshez)

heveder

rugóvászon

afrik

vatta

molino vászon

papírlemez

szivacs (2 cm vastag)

némi ragasztó

szegek

sorszeg

Valamint eszközök, szerszámok: hevederfeszítő, kalapács, olló, kapcsozó (tűzőgép).

Először kiválasztjuk a rugókat, egy ilyen székhez 5 db kell. Valószínűleg ennyit is bontottunk ki belőle, simán felhasználhatóak újra, ha nem töröttek.

Kitaláljuk hogyan legyenek elhelyezve, majd egy kicsit egyengetünk rajta, egyenesen álljanak, a menetek összenyomáskor ne érjenek egymáshoz.

Eztán érdemes (ha nincs) a rugóvégeket egy kicsit befelé 6-7 mm-s darabon meghajlítani, ez a kampózás. Az előző képen pont jól látszik az a kampó… Így a rugó éles vége nem fogja kiszakítani a felette-alatta lévő anyagokat, valamint nem is tud olyan könnyen kibújni a kötözésekből, ha esetleg elfordulna.

Ha megvannak a rugók, fel kell hevederezni a keretet. Minden rugó egy hevederkereszteződésen ücsörög, előre ezt is érdemes megtervezni, bár sokat segíthet az előzőleg lebontott hevederek helye, azt is lemásolhatjuk.

Oldalanként 3 U szeget félig a keret belsejébe kell ütni, ezek a kötözéshez fognak kelleni. A helyüket a rugósorok és oszlopok, jelen esetben a hevederek helye adja meg.

Ezután beállítjuk a rugókat, arra figyelve, hogy a kampók elől-középen hátrafelé, a hátsó sorban egymás felé forduljanak. Ez a kép segíteni fog, a tankönyvünkből másoltam ide.

Alul a hevederhez kell varrni 4-5 öltéssel minden rugót, szorosan. Akkor dolgoztunk jól, ha nem tudjuk elforgatni a rugókat. Alul próbáljuk úgy elvezetni a zsineget, hogy azok ne keresztezzék egymást és lehetőleg a hevedereken haladjanak.

Neki kezdhetünk a rugók lekötözéséhez. Az U szegekhez hátul és az egyik oldalon hozzáhurkolunk 1-1 madzagot. A hossz megállapításához a madzagot végéig vezetjük a rugók tetején, és hozzáadunk minden rugónál csomónként (minden rugón 2 db van) 1,5 cmt, majd ezt megduplázzuk. Félbehajtva rácsomózzuk az U szegekre, mindegyik szegen egy dupla szál fog lógni.

Az egyik szállal fogjuk lehúzni méretre a rugókat, a másik szállal pedig megkötjük ezt, ami véglegesíti, rögzíti a lehúzást.

A lehúzáskor a rugók felső menetén vezetjük a zsineget, és balról jobbra hurkolva átvezetjük a dróthuzalon. A képen szerintem jobban érthető. Ilyenkor kell jól belekapaszkodni, hogy a megfelelő magasságra lehúzzuk a rugókat. A szélső rugókat egészen a keret szintje alá, a középsőt pedig a keretnél csak 1 cm-rel magasabbra. Nem könnyű. Amikor átértünk a szembe oldalra, ott alulról az U szegen átvezetjük, jó szorosan tartva végig a zsineget és egy félig bevert szögre tekerjük egyszer, majd még egy szeget mellé ütünk és arra is rátekerjük és fáig beverjük a szegeket. Így nem fog kioldódni. A rugók ilyenkor még a zsineg mentén mozgathatóak, csúsztani lehet a hurkolásokat a rugómeneten, még utána állíthatunk, hogy egyenesen álljanak.

Minden sorban és oszlopban ezt elvégezzük, majd a másik szálat is szintén végig vezetjük ugyanazokon a helyeken, de ekkor már a rugómenetet és az előző hurkainkat egy csomóval egybekötjük. Így:

A szembe oldalon ugyanúgy leszegeljük a zsineg végét, és innentől ezt meg sem említem, mert ez mindig a befejezés.

Jönnek az átlók. Sarokban egy szögre csomóval kezd, átlósan csomózva halad a kötés. Majd a kisebb átlók is. Mutatom, a végeredményt. Ilyenkor már az utolsó rugónk felett áthaladó madzaggal a rugók közepén keresztbe menő szálakat is megcsomózzuk. Minden mindennel csomózva van. Ebben a szakmában a csomókból sosem elég 🙂 A sok kötözésnek egyetlen célja van, de az nagyon fontos: a rugók semerre se tudjanak mozdulni, csak le-fel. Az átlós közötés pedig egy erősebb, tartósabb, keményebb felületet hoz létre, ami üléseknél szintén nem elhanyagolható.

Erre a rugózatra kell rugóvászon, melyek kicsit lazán a tetejére szegezünk (visszahajtva és a keret belső élén szegelve).

Most a rugók felső menetét varrjuk, ezúttal ehhez a vászonhoz. Görbetűvel (nagyobb fajta) egész könnyen közre lehet fogni a vászon alatt lévő rugóhuzalt. Itt már kell egy áthurkolást végezni, hogy a varrásunk biztosan tartson.

A felkerülő tömőanyag rögzítéséhez un. anyagtartó öltéseket is kell tennünk, ami a keret szélétől kb 5 cm-re lévő, lazább nagy öltés, minden oldalon 1, itt is áthurkolva, azaz kicsit csomózva minden öltés után, így az öltések megtudják tartani a lazaságukat, de fixek maradnak.

Már ilyenkor érdemes a tömőanyag leszorításához használatos molino vásznat hátul, visszahajtással leszegezni, kapcsozni, mert most még viszonylag könnyen hozzáférünk. Én elfelejtettem, és csak a vatta előtt raktam fel.

Az anyagtartó öltések alá betömködjük bentről kifelé, a széleken haladva az afrikot, majd az ülés közepét is feltöltjük. Az így készült “fészek” kb 5 cm vastag, egyenletesen felrakott afrik. Ujjal kell eligazgatni, kb úgy, mintha 2 kézzel és 10 ujjunkkal masszíroznánk a fejünk búbját.

Erre kerül a vatta, 1-2 cm vastagon, úgy hogy sehol se lehessen átérezni az alatta lévő afrikot. Mind a vatta, mind az afrik a szélekre is jusson bőven, majd visszaigazgatjuk.

Ezt a sok mindent kell lelapítanunk kb 3 cm vastag, tömör párnázatnak az előzőleg felszegelt vászonnal, amit előre hajtunk és körben rögzítünk, de nem kell visszahajtva, csak simán. Előbb a sarkokat érdemes jól lehúzni, majd középről a szélek felé haladva előbb elől, majd az oldalakon. Ekkor már a falcba rögzítünk, de figyelni kell arra, hogy a tömőanyagok ne kandikáljanak ki a vászon alól, mindenütt egyenletesen legyenek a széleken is, és a vásznunk se érjen ki teljesen a falc széléig (mert akkor meg az fog virítani a kárpit alól). Azért látványos szerintem mennyire össze kell tömöríteni ezzel a vászonnal az előző nagy kupacot.

Ráteríthetjük a kárpitot, és visszahajtással körben rögzíthetjük. Én sorszeget fogok rá rakni, ezért körbe kapcsozhattam, mivel az alatt takarásban lesznek a kapcsok. Érdemes a kiterített vásznat elől-hátul oldalakon és a sarkokon pár félig beütött szeggel (vagy kapoccsal) ideiglenesen kitűzni (rögzíteni), így könnyebb feszesre alakítani a bevonatot.

A támlához papírlemezt vágtam (ami pont belefér a keretbe) és kb 1 cm szűkebb szivacsot (2 cm vastag). A papírlemezre felragasztottam a támla külső oldalához az anyagot, és egyben betűztem a keretbe előlről. Itt is falcban kell dolgozni, ami nem túl széles, érdemes minnél beljebb dolgozni, a falc könnyen kiszakadhat a másik oldalon.

A felesleget körben levághatjuk, a szivacsot pedig a lemezre ragaszthatjuk, majd erre jöhet a szövet is.

A sorszeg egy nagyon praktikus dolog, 1 m-s darabokban lehet kapni, és csak minden 5. szeg valódi, a többi csak látványelem, de tartó funkciója nincs. Próbáljuk a falc kiszakadásának elkerüléséért egy kicsit ferdén beütni a szegeket.