A “366-os”

Már lassan 2 éve dolgozunk együtt Hajnival, a Magnóliák Műhelye vezetőjével. Együtt csináljuk a retro fotel kárpitozás workshopokat, és ennek köszönhetően rengeteg, de rengeteg típussal találkoztunk már ebben a kategóriában. És persze van kedvencünk, a 366 fotel.

Szerintem Hajni sem gondolta volna pár éve, hogy örökbe fogad egy ilyen fotelkét, de így lett. Ezt neki készítettem el, úgy ahogy ő szereti. Barnán, egyszerűen. A kárpitozásában van némi csavar, amit most próbálok megmutatni nektek, de ezeken kívül elég egyszerű az elkészítése, viszont varrni tudást igényel. Tulajdonképpen egy huzatot kell varrni rá, ami alul van csak rögzítve. Előtte képeim nincsenek, ugyanis Hajni már lebontotta, mire hozzám került. Egyébként tényleg apró bútordarabról van szó. A hevederezéstől láttam neki, ami annyiban cseles, hogy hosszában az ülésen és a támlán egyben futnak a szálak. Nincs is kárpitos léc a támlán, amihez lehetne rögzíteni őket, vagy később az anyagot. Az ülés elején rögzítettem először, majd a támla tövénél (természetesen feszítést követően) először szimplán, majd visszahajtva is, végül egy papírcsíkkal megerősítve ismét. Innen tovább vezettem a hevedert a támla tetejére, ahol véglegesítettem ezt a szálat (feszítem, rögzítem, levágom, visszahajtva ismét rögzítem). A heveder elosztásban segítségemre volt a régi hevederek helye, nem kell méricskélni. Ezután a kereszt szálakat is felraktam.

Erre jön a szivacs, ami itt 4 cm vastag. A váz formája nem téglalap, de a szivacsot a legszélesebb pontok alapján téglalapra vágattam, majd a vázra történő felragasztás után vágtam formára. Így kikerülhető a méregetés, rajzolgatás, egyszerűen a szivacsvágó kést a keret mellett kell csak tolni.

Szivacsra mindig jön a vlies, de ugye ezt már tudjátok. A vliesen érdemes kivágni a rögzítő csavarok helyét, hogy a kárpiton keresztül könnyedén megtaláljátok majd azokat. Tapasztalatból mondom, hogy agyrém tud lenni a csavarhelyek keresgetése enélkül.

A régi kárpit a szabásminta, amin bejelöltem a főbb pontokat. Pl. a szálirányt, az összevarrások helyét, és a darabok illesztési pontjait is. Ezeket majd mind átmásolom az új anyagra is. Ezután már darabjaira szedhető, és mehet a szabás. Az én tippem: ahol varrásvonal van, ott milire pontosan szabni, ahol majd kapcsozással lesz rögzítve, ott lehet ráhagyni, mivel sosem tudhatod, hogy az előtted dolgozó mikor vágta kisebbre az anyagot. 

Az összevarrásnál egy másfajta bevarrt kéderezést csináltam, amihez nem varrtam előre kész kédercsíkot, hanem a “sál” (az oldalcsík) szélébe varrtam egy zsinórt, majd az ülés tetejéhez varrtam. Így ugyan van egy látható varrásvonal, kell is szép egyenesen varrni, de abból semmi nem látszik, mert a bevarrt zsinór rápöndörödik, és elfedi. Így is lehet, előnye, hogy a varrásnál nem kell 4 réteg anyagot összevarrni, mint ahogy előzőleg csináltam a kéderbevarrást.

Színéről nézve:

Összeillesztés:

Ott az ujjam végénél megy a varrás majd, színéről:

Ezt a huzatot ráhúzzunk a vázra és alul rögzítjük, a felesleget le is vághatjuk, hogy ne lifegjen ott alul.

A támla/ülés találkozásnál gombozni kell, mert egyébként semmi sem húzza be abba az ívbe. Én itt belepróbáltam a lecsiszolt keretbe, milyen lenne, ha így maradna. Nekem maradhatna, de Hajni sötétbarnán kérte a keretet.

Támla hátulja papírlemezzel merevítve, oldalt rejtett öltésekkel került rögzítésre. Alul ezt is kapcsozva.

A kárpitot is kiszúrom a csavarhelyeken, ehhez tűvel megkeresem őket, majd egy csillagcsavarhúzóval szoktam kitágítani a lyukakat.

A keret is kapott kezelést, először levakartam, csiszoltam a régi lakkot, majd vékonylazúrral kentem át, 3 réteget kapott. Én meg agybajt, nehogy foltos legyen 🙂

Összeszerelés és fotózkodást követően már csak várja a gazdáját, aki remélem nagyon fog neki örülni.