Több ok vezetett ennek a matracnak az elkészítéséhez:
Tehát belevágtam, és készítettem magamnak egy padlópárnát, hogy legyen mire ledobnom magamat kárpitozás közben.
Elsőként kiszabtam 2 cm vastag vliesből a párna belső huzatát. Ez azért jó erre a célra, mert majd a szélek varrásánál lesz mi kitöltse a párna élét, sőt a visszáját hagytam kívülre, így volt kb 1 cm ami pont erre lesz jó. Vagy legalábbis reméltem, hogy jó lesz erre a célra. Mivel első próbálkozás (mint oly sok minden itt az oldalamon), sötétben tapogatóztam ez ügyben, de nem lett rossz, elárulom 🙂
Összevarráskor kihagytam az egyik rövidebb oldalt, hogy be tudjam tölteni a szivacsdarabokkal. Nos, ez jó régi szivacstörmelék, eléggé szét volt törve. Szivacsos volt még az atyaúristen is.
Valahogy a varrógéppel sikerült levarrnom a nyitott oldalt, nem könnyű alátuszkolni a géptalp alá a jól megtömött párnát…Ugyanolyan méretben kiszabtam és megvarrtam a külső borítást is, és belehelyeztem a belső párnát.
A nyílást már kézzel kellett összevarrnom, a kárpitozásnál sokszor használt rejtett öltésekkel. És persze a kedvencemmel, görbetűvel. Isteni találmány!
A francia matracra jellemző élvarrásokat is kézzel kell elvégezni, ehhez egy nagyobb egyenestűvel dolgoztam, az éleken kb 2 cm öltéseket tettem, úgy hogy az alatta lévő vliest is átöltöttem, hogy legyen töltet a kivarrt élekben is. Sajnos csak fehér vastag cérnám volt, így karakteres lett a varrásvonal.
Ehhez még nagyobb tűre volt szükségem, ami a kb 10 cm párnavastagságot átéri. Apró kereszt öltések látszanak végül, és próbáltam több behúzási pontot megvarrni egy cérnával, hogy ne legyen annyi csomó a másik oldalon.
Ezt nagyon könnyű így leírni, de bevallom összességében kb 3 órán keresztül varrtam kézzel, és elég megterhelő, mert erősen kell húzni ám azt a cérnát 🙂
De megérte, lehet dolgozni rajta, vagy csak úgy mindenféle alkalmakkal használni, amikor egyébként a földön ücsörögnék 🙂 Szerintem egész jó lett, első próbálkozásnak meg aztán non plusz ultra 🙂
