A Saját Otthon Projekt bloggere, Dia kért meg nemrég, hogyha látok/találok retro fotelt, vagy kagylófotelt, akkor őt érdekelné. Persze úgy, hogy átkárpitoznám neki. Retro fotelek mindig jönnek velem szemben, hála a workshopoknak, így pár hét alatt találtam megfelelő darabot a használt bútoros oldalakon. Szerintem ráadásul az egyik legjobb formájút ebben a kategótiában. Nem túl szögletes, viszonylag apró, és igazán karakteres.
A lengyel Jozef Chierowski által tervezett, “366 ” névre hallgató és 1962-ben debütált híres design magyar megfelelője ez, de nem vagyok bútortörténész, úgyhogy ez csak a saját véleményem. Ez a 366. Mondjuk az a lábtartó is elfogadnám kategória.
Dia is hamar beleszeretett, gyorsan talált is olyan szövetet rá, ami illik a fotelhez, hozzá és a lakásuk enteriőrjét sem üti. Én odáig vagyok a retro cuccokért, a 60-70 évek tömeggyártásban készült máig megmaradt formákért, darabokért, úgyhogy -titkon bevallom- nagyon örültem a felkérésének, hogy újra ilyet kárpitozhatok. Már készült pont ilyen fotel nálam, itt találtok arról leírást.
A kezdés, mint mindig, a darabokra szedés és a bontás volt. Nem nagy dolog egy ilyen fotelt “lehúzni”, a kárpit alatt rögtön ott a szivacs, a hevederek, és kész is. Kb 1 óra alatt kész. Érdemes fotózni, jegyzetelni közben, hogy felidézhető legyen mi hogy volt. De ezt mindig mondom…. Itt pl. a szivacsméretezésre vonatkozó segítség.
A keretet is kezelésbe vettem, mivel a szerkezet megerősítést igényelt, ezért feldaraboltam 🙂
Eztán nekiestem az un. citlinggel, azaz egy kaparóval, amivel könnyedén eltávolítottam a régi lakk réteget. Íme a különbség, előtte-utána, durva mi?!
Kaparás, csiszolás megragasztás – és mivel maradt az eredeti szín- pár réteg matt lakk zárta a sort.
A kárpitozandó részen először az ülésre került fel a tartószerkezet és a szivacs, kárpit, majd a támla részt kellett felraknom. Ez kicsit kitekert ennél a típusnál, mivel a “kárpitosléc” (ami az anyagok rögzítéséhez szükséges szerkezeti elem) úgy van elhelyezve, hogy alatta nem lehet a támla bevonatát átgyömöszölni, tehát elsőként visszájáról kell a szövetet rögzíteni. Nem kedvencem az ilyen, mert nehéz korrigálni, ha elrontja az ember.
De minden ment, mint az a bizonyos ágyba…
A legvégső lépés a támla hátsó borításának kézzel történő felvarrása, ezután már visszahelyezhető a keret is rá. Itt is raktam vliest a szövet alá, hogy ne üssön át a letűzések helye, a támla elejének rögzítése illetve az anyag szélek. Egyébként ezt nem szoktam. De a vlies ápol és eltakar 🙂
A végeredmény pedig szívet melengető, mert nagyon helyes lett. Modern egyéniség, pedig az egész csak új ruhát kapott, és némi frissítést. Bárcsak egy új ruha rajtam is ennyit dobna…
Úgy tudom a tulajdonos is örül az új lakónak 🙂
