A Saját Otthon Projekt bloggere, Dia kért meg nemrég, hogyha látok/találok retro fotelt, vagy kagylófotelt, akkor őt érdekelné. Persze úgy, hogy átkárpitoznám neki. Retro fotelek mindig jönnek velem szemben, hála a workshopoknak, így pár hét alatt találtam megfelelő darabot a használt bútoros oldalakon. Szerintem ráadásul az egyik legjobb formájút ebben a kategótiában. Nem túl szögletes, viszonylag apró, és igazán karakteres.
A lengyel Jozef Chierowski által tervezett, “366 ” névre hallgató és 1962-ben debütált híres design magyar megfelelője ez, de nem vagyok bútortörténész, úgyhogy ez csak a saját véleményem. Ez a 366. Mondjuk az a lábtartó is elfogadnám kategória.
Dia is hamar beleszeretett, gyorsan talált is olyan szövetet rá, ami illik a fotelhez, hozzá és a lakásuk enteriőrjét sem üti. Én odáig vagyok a retro cuccokért, a 60-70 évek tömeggyártásban készült máig megmaradt formákért, darabokért, úgyhogy -titkon bevallom- nagyon örültem a felkérésének, hogy újra ilyet kárpitozhatok. Már készült pont ilyen fotel nálam, itt találtok arról leírást.
A kezdés, mint mindig, a darabokra szedés és a bontás volt. Nem nagy dolog egy ilyen fotelt “lehúzni”, a kárpit alatt rögtön ott a szivacs, a hevederek, és kész is. Kb 1 óra alatt kész. Érdemes fotózni, jegyzetelni közben, hogy felidézhető legyen mi hogy volt. De ezt mindig mondom…. Itt pl. a szivacsméretezésre vonatkozó segítség.
A keretet is kezelésbe vettem, mivel a szerkezet megerősítést igényelt, ezért feldaraboltam 🙂
Eztán nekiestem az un. citlinggel, azaz egy kaparóval, amivel könnyedén eltávolítottam a régi lakk réteget. Íme a különbség, előtte-utána, durva mi?!
Kaparás, csiszolás megragasztás – és mivel maradt az eredeti szín- pár réteg matt lakk zárta a sort.
A kárpitozandó részen először az ülésre került fel a tartószerkezet és a szivacs, kárpit, majd a támla részt kellett felraknom. Ez kicsit kitekert ennél a típusnál, mivel a “kárpitosléc” (ami az anyagok rögzítéséhez szükséges szerkezeti elem) úgy van elhelyezve, hogy alatta nem lehet a támla bevonatát átgyömöszölni, tehát elsőként visszájáról kell a szövetet rögzíteni. Nem kedvencem az ilyen, mert nehéz korrigálni, ha elrontja az ember.
De minden ment, mint az a bizonyos ágyba…
A legvégső lépés a támla hátsó borításának kézzel történő felvarrása, ezután már visszahelyezhető a keret is rá. Itt is raktam vliest a szövet alá, hogy ne üssön át a letűzések helye, a támla elejének rögzítése illetve az anyag szélek. Egyébként ezt nem szoktam. De a vlies ápol és eltakar 🙂
A végeredmény pedig szívet melengető, mert nagyon helyes lett. Modern egyéniség, pedig az egész csak új ruhát kapott, és némi frissítést. Bárcsak egy új ruha rajtam is ennyit dobna…
Úgy tudom a tulajdonos is örül az új lakónak 🙂
Igyekszem, bár néha az ember gyorsabban dolgozik, mint dokumentál…:)
Gratulálok!
Ilyen a kis helyet foglaló, kényelmes, könnyű, felújított foteleket nagyon szeretnék a lakásomba…
Köszönöm a munkafolyamat képeinek, magyarázatainak feltöltését!
Köszönöm 🙂 Ez a típus tényleg kicsike, de amúgy viszont tök kényelmes, bár nem süppedős fotel fíling 🙂 Ügyes vagy, hogy ilyen olcsón sikerült szert tenned rá, nagy mázli, mert néha elég húzós áron akarják adni. Grat!
Szia Éva! Igen, itt vagyok újra, visszatért az alkotókedvem 🙂 Az idő pedig olyan, minnél több mindenbe kezdek, annál több időm lesz valahogy rá. Maga a keret keskenyedik felfelé oldalt is és szemből nézve is egyre fogy a keret vasagsága. A szivacs csak követi azt, de mindenütt ugyanolyan vastag van.
Köszönöm szépen 🙂
Szép lett! 🙂 Nekem is volt két ugyanilyenem de nagyon tönkrementek. Imádtam, mert kis helyet foglal és nagyon kényelmes, viszont egyet már sikerült azóta szereznem (1.500-ért!!!), az piros műbőr, szerencsére a kárpitos pont szemben lakik 😀
Szia! Azt hogy csináltad, hogy a támla felső része felfelé keskenyedik? A szivacsot vágod, vagy hogyan? Amúgy örülök, hogy visszatértél…
Nagyon szép lett!:)