Ennek a kanapénak már történelme van.
Nem azért mert 100 éves, mivel még csak 17. Hanem mert ebben a 17 évben velem költözött, és vele kezdődött a kárpitozás “szerelem” is úgy 3 éve. A mérete jó, a szerkezete is tökéletes, a rugózata sincs kiülve. Ezeknek a tulajdonságainak köszönheti, hogy 2014-ben úgy döntöttem, átkárpitozom. Igazából kerestem én új kanapét, de vagy baromi drágán találtam olyat, ami megdobogtatta a szívem, vagy nem nagyon különbözött a régitől. Arra meg nem akartam 200-300 ezret rákölteni, hogy szinte ugyanolyat vegyek, csak más színben. Barátaimat kérdezgettem, hogy szerintük nehéz kárpitozni? Valaki pedig azt mondta, “Á, ugyan, csak egy tűzőgép kell hozzá!”, és ez indította el a lavinát. Ha csak ennyi kell hozzá, akkor Ildi (azaz én) ezt meg tudja csinálni. Úgyhogy OBI-ba be, kézi tűzőgép 1500-ért, szegkihúzó szintén és indult a mandula. Nos, akkor 3-4 kemény napomba került lebontani, újraszabni és felruházni ismét, az akkori ízlésemnek megfelelően. Öröm és boldogság volt. Meg ínhüvelygyulladás 🙂
Ráadásul eztán már mindent átkárpitoztam: fotelt, lábtartót, széket stb. És most ugyebár már kárpitosnak tanulok, workshopokat tartok. Szóval nem csak egy új kanapét kaptam, de egy új hobbyt is.
Na de a jelen. Idén ismét elfogott a változtathatnék, megint jött a kanapé nézegetés, ugyanazzal az eredménnyel. Marad a régi, de most már a kanapén nem csak a huzatot akartam cserélni, hanem egy kis szivacsfrissítés is, és karfa újratervezés is bejátszott. Innen indultam.
Ez itt a bizonyos karfa, ami kihajításra ítéltetett. Meg persze a másik oldalon a nagy hosszú fala…
A művelet időpontja már féléve biztos volt, augusztusban 3 hétig csak én vagyok otthon, ideális szétbombázni a kanapét, és összekoszolni a lakást. A karfatervezéssel kezdtem, megrajzoltam, számolgattam. Milyen jó, hogy tanulok szakrajzot is a suliban, mi?
Közben beszereztem mindent, ami kell hozzá: 10 méter a bútorszövetből (Pompei névre hallgat, világosszürkés-fehéres), faanyag, szivacs, vlies, papírlemez, cipzár és tömőanyag a párnákhoz.
Természetesen az első lépés a bontás. Ehhez darabjaira szedtem az alanyt, és mindenről leszedtem a régi anyagot. Íme a kanapérobbantás eredménye:
Aztán asztalosműhellyé változott a nappalink. Részben volt otthon bútorlapom, részben a régi oldalfalat vágdostam megfelelő darabokra a karfákhoz. Darabolást, összecsavarozást követően ilyenek lettek. Új lyukakat is fúrtam rájuk, amelyekkel majd a “kanapétesthez” tudom csavarozni.
Azokon a részeken, ahol kisebb a terhelés, csak papírlemezt raktam.
Felragasztottam a szivacsokat, sőt mivel az ülőrészeken is kicsit már összenyomódott a szivacs, oda is felragasztottam frissítésnek 1 cm szivacsot. Eztán mindent bevontam vliessel.
A karfákra huzatot kellett varrnom, amit ráhúztam a szerkezetre, és alul kell csak letűzni. A titok a pontos szabás. Ha minden milliméter pontosan van szabva, nincsenek meglepetések. Ez is úgy illett rá, ahogy kell.
Az ülőrészekre megvarrt bevonatot felillesztettem, és stekkerrel kitűztem (jó nagy gombostűszerűk), hogy már ne mozduljon el, nehogy elhúzzam rögzítéskor ide-oda. Kapcsozás után, az aljára is visszakerült a fedő anyag.
Alakul, alakul.
Az ágyneműtartó bevonásakor a tetején először visszájáról rögzítettem a bevonatot, majd papírcsíkkal megerősítettem, és végül az egészet visszahajtva alulra is letűztem. Így a tetején nem látszanak a kapcsok, és a papír miatt szép egyenes, éles vonalban hajtható vissza az anyag színére. Remélem érthető, de a képek szerintem segítenek, ha nem.
A háttámla is megkapta a szövetjét, és már össze is lehetett újra szerelni, a karfák és darabok mind kapupánt csavarral rögzítettek.
Innen már csak a párnák megvarrása választott el a végétől. A párnák a legegyszerűbben lettek tervezve, és összevarrva. Kb. mintha egy szatyrot varrnék, cipzárral. A rejtett zip számomra legegyszerűbb bevarrását mutatom. A cipzár helyén összevarrom az anyagot, majd az összevarrásnál a visszájáról széthajtom a ráhagyásokat. Ide illesztem a zipet, és úgy varrom végig, hogy illeszkedjen a varrásvonalra a zip fogazata.
Ha bevarrtam, akkor az első összevarrást egyszerűen szétbontom, ami alatt ott bújik a cipzár és a húzókája is részben. Tuti nem kell óvatoskodni, összegombostűzés nélkül is garantáltan tökéletes a végeredmény.
A párnák töltésénél IKEA-s pufi, puha párnaérzetre törekedtem, ezért nem szivacsdarálékkal, hanem un. szilikongolyóval (nem polisztirol golyó, mint a babzsákokban van!) akartam megtölteni. Ami elég drága, ahol néztem ott 3 ezer ft/kg áron volt, és kb 8 kilót kellett volna megvennem. Ami többre jött ki, mint a megvásárolt bútorszövet 10 métere. Aztán gyorsan találtam a JYSK-ben a legolcsóbb poliészter párnákat, ami 850 gr töltettel csak 1500 Ft. Ebből vettem 6 darabot, 3 párnához. Egyenlőre csaltam egy kicsit, mert a párnahuzatokba 2-2 párna került úgy, hogy nem is bontottam szét azokat. Meglátjuk, milyen lesz, ha már tömörödik. Ha kell, csak egy új belső huzatot kell varrnom rá, a külső huzattal megegyező módon. Addig így teszteljük.
És hogy mennyi anyag maradt meg a 10 méterből, nos mutatom. Még jó, hogy nem rontottam el sehol 🙂
A sztorinak itt a vége, az új kanapém pedig a nappalim “krémje”.
Odáig vagyok tőle, a munka tökéletesen ment, a szakember se csinálta volna másképp (szerintem). Az új külsőtől friss és ropogós, elegáns és modern. Egy pár évig most megint nyugi van 🙂 Mármint kanapé ügyben 🙂
