Nekem való szék

Ezen a széken szoktam ücsörögni, miközben festek vagy varrok, így azt gondoltam átalakítom, “mert megérdemlem”. Egyébként az egész “műhelyem” egy vicc, le sem merem fotózni. Kezdeti próbálgatásim nyomait őrzi minden szeglet. Egy krétafestékkel lefestett szekrény itt, egy kopott antikolt asztal ott, és a falon különböző stencilpróbálgatások. Tényleg káoszos és randa, úgyhogy idei egyik nagy tervem, hogy emberi formát adok neki, aminek menni kell – megy, ami meg még átalakítható azt átalakítom. Első lépésben az említett szék. Talán az elsők közt festettem le, házi krétafestékkel, antikviasszal és visszacsiszolással tarkítva. Azóta rájöttem, hogy 1. nem is tetszik ez a stílus, 2. mivel nem tetszik nem is vagyok benne hiteles. Így egy szép borús januári délután letisztítottam, majd az egészet átfestettem sima fehérre, és kapott feliratot is a hátsóm alá. Hogy ne felejtsem el, mert néha alkotás közben azért van homlokráncolgatás és elkeseredés. Szóval ez fontos és nem elfelejtendő, hogy ne essek pánikba.

3 évvel ezelőtt innen indult.

Aztán akkori ilyen volt, ilyen lett kép. Már akkor is simán fehéren hagytam volna, jobban járok, de hajtott a felfedezés vágy.

Persze azért voltak szép részletek, de nem is voltam túl ügyes a dologban, és nem is lazúroztam be a krétafesték alá, így csak a nyers fenyő szín tűnt elő a csiszolásnál.

És most! Pofásabb, nem?