Már biztos mondtam, hogy szeretek bútorokat szerezni, csak úgy, a játék kedvéért. Ez a szék is így került hozzám, próbálkozásnak, gyakorolni, játszani. Két dolgot akartam rajta kipróbálni: Annie Sloan krétafestéket illetve a hagyományos kárpitozást. Nos, hát ebből csak a festékpróba maradt meg, ugyanis a rugókkal nem igazán boldogultam, így modernizáltam, és szivacsokkal készült el végül ez a szék is. Kb. nyár elején kezdtem neki, és most novemberben sikerült befejeznem. Ebbe beleszólt az időhiány is, de be kell vallanom, hogy többször elment a kedvem a “játéktól”. De azért megcsináltam, és most már egyáltalán nem bánom, hogy ennyit vesződtem vele.
Először le kellett bontanom a szék eredeti kárpitját és párnázatát. Viszont sikerült a fotókat, amiket készítettem a folyamat közben, kitörölnöm. Így se előtte, se bontás képek nincsenek… Aztán ragasztás, ahol a lábai kicsit inogtak. Szintén fotók nélkül.
Elő a festékkel. Sokan dicsérik ezt a festéket, így nagyon izgatta a fantáziámat, milyen lehet. Csiszolás nélkül (de alapos tisztítást követően) fel is kentem az első réteget, ami nem nagyon fedett még. Mondjuk ezen nem csodálkoztam, hiszen a festékek nagy része egy rétegben semmit sem ér. Az viszont feltűnt, hogy elég krétás az egész, vastag, textúrás réteget adott.
Jött a második réteg, és itt kicsit elbizonytalanodtam. Én, a zománcfestékhez szokott leány, azt gondoltam, hogy szépen el lehet majd dolgozni, sima, homogén felületet adva. Ehelyett egy testes, mázolmány hatású felülettel álltam szemben. És ha valamit utálok, az a mázolmány hatás. Utólag azért rájöttem, hogy valszeg én bénáztam el, és kicsit hígítani kellett volna a festéken, de utólag már hiába vagyok okos. Az egészet leszedni pedig nem volt kedvem. A csiszolásban bíztam, hátha az segít.
Segített is rajta, de nem 100%-osan. Finom, 240-320-as csiszolópapírral átcsiszoltam az egészet. Eredeti tervem nem a koptatott hatás volt, de mivel az óvatos csiszolás ellenére is leszedte a sarkokon, íveken a festéket, így kiegyeztem a koptatott hatással. Persze azért csalódott voltam, és közben felnéztem mindenkire, aki ezzel a festékkel a shabby chic hatáson kívül mást is ki tud hozni.
Itt már eldöntöttem, hogy maradok a zománcfestéknél a jövőben. Egy példának mutatom a zománcos felületet.
Jöhetett a waxolás, 2szer. Ezt egész élveztem, könnyen lehetett vele dolgozni, és kellemes tapintású felületet eredményezett. Annak ellenére, hogy azt mondják sem az AS festéknek, sem a waxnak nincs szaga, nos mindkettőnek van. A festéknek egy meszes, nedves szag a jellemzője, a waxnak nem tudom meghatározni milyen, de van neki. Persze ez nem kellemetlen, csak én ezt tapasztaltam. Miután kivártam a wax rétegek között 1-1 napot, neki láthattam a kárpitozásnak.
A támlával kezdtem. Ehhez egy vastag kartonlemezre felragasztottam az anyagot, majd ezt a keretbe tűztem. Ez adja a támla hátsó borítását. Ennél és ennél a széknél is szépen leírtam már ezt a folyamatot. Itt kaptam szívbajt, mert a tűzés hatására, a szék támlája megrepedt. Ez sajnos előfordul, a régi ragasztások, eresztések fizikai behatásra ezt művelik. Nem is csodálkoztam, csak mérgelődtem, mert eredetiben tökéletesnek tűntek az illesztések. Azért bekárpitoztam a támlát és csak aztán estem neki a glettelésnek, újrafestésnek. Na de a kárpitozás. A papírra felragasztottam egy 3 cm-s szivacsot, és molino vászonnal lekerekítettem az éleket, így alakítva ki a végleges formáját. Erre már csak a bevonó anyag jött. Nagyon óvatosan kell feltűzni ezt és mindent ezen a támla részen, mivel csak egy vékony “falcban” tudsz dolgozni, ami könnyen kiszakad a támla hátoldalán, mutatom is. Ugyanis minden óvatoskodás ellenére sikerült kitörnöm a frissen festett fát. Újabb utólagos javítgatást eredményezve.
A kárpitot védve, legletteltem a repedést, újra csiszoltam és festettem, waxoltam.
Az ülőrészre először a hevederek kerültek fel, majd jött a szivacsszobrászkodás. A keret magasságát is ki kellett tölteni szivaccsal, majd erre került a tényleges magasságot adó párnázat. Ebben az esetben 5-5 cm a szivacs vastagság. Az ülőrész közepére tettem 3 cm szivacsból készült “búbot”, ami majd az ülőrész domború felületét adja. Ezeket a szivacsrétegeket összeragasztottam, majd lefedtem molino vászonnal. Ezzel formáztam meg a szivacsot, hogy ne legyen kockahatású a végeredmény.
Hogy a koptatott hatással harmonizáló legyen, egy vastag fehér vásznat választottam az ülésre. A vászonra felfestettem a csíkokat (textilfestékkel, átvasalva), majd erre transzferáltam fel a francia szöveget. Nem túl hivalkodó, de mégis karakteres lett így. Miután felrögzítettem, már csak a szalagot kellett felragasztanom a tűzések elfedésére és díszítésnek.
Végeredményben: jó játék volt, sok sok hasznos tapasztalattal. És még a szék is csinos lett 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: