Suli beszámoló 1. rész

Vén fejjel ismét iskolába járok. Annyit jártam már iskolába, és minden vizsgánál megfogadom, hogy nem fogok újra, de úgy látszik ez az én utam, hogy újat és újat tanulni. Pár éve elkezdtem magamtól kárpitozni, a saját szórakoztatásomra, visszajelzések nélkül. Vagyis a végeredményre mindig volt  / van visszajelzésem, magamtól is és másoktól is, de senki sem mondta közben azt, hogy igen, ez jó, így kell csinálni stb. Ez kicsit hiányzott, bevallom. Hogy valaki megmutassa a jó technikát, ha elrontom akkor kiigazít. Ezért is kezdtem el az OKJ-s kárpitos képzést. A másik ok, hogy a hagyományos kárpitozásba nem mertem csak úgy belevágni. Szivacsszobrászkodni még csak csak, de a rugók, afrik és varrások tudományát profiktól akartam megtanulni. Úgyhogy idén áprilistól iskolába járok ismét.

Szerencsére hamar megkezdődtek a gyakorlati órák, úgyhogy jöhetett a szögelés, hevederezés. Ebben még semmi új nem volt /van számomra, bár itthon azért nem szögekkel dolgozom, de gyakorolnom kell, mert mire a díszszegeléshez jutok azért ügyesen kell majd használni a kalapácsot 🙂

Nagyszerű találmány a tanuló keret, amin dolgozunk. Felépíted, aztán lebontod, ameddig a keret bírja. Ezen a kereten sem én voltam az első, aki gyakorolt. Mi most rugótest rögzítünk, de majd jön a kúprugók lekötözése is. Alig várom 🙂

A végső magasság beállítását lekötözéssel érjük el, elől kicsit magasabbra, hátul alacsonyabbra kellett megcsinálnunk. Na nem csak úgy szemre, hanem pontosan kimérve, centiméterre stimmelnie kellett.

Aztán jön az alappárnázat. Zsákvászon és anyagtartó öltések, afrik tömés és tömörítés, majd a mindenféle varrási technikák vannak soron. Jelenleg itt tartunk, baromi izgalmas és kimerítő is egyben, nem könnyű egy óriási tűvel ide oda öltögetni, de megéri 🙂

Kövi részben mutatom az élvarrást és barátait is, már megcsináltuk, csak elfelejtettem lefotózni. 10 óra kemény harc az afrikkal kimerített 🙂

Mentés

Mentés