Ha hiszitek, ha nem: workshop-ot tartottam immár két alkalommal. Kezdő kárpitozás a témakör, amit egy retro fotelon gyakorolhatnak a résztvevők. Az elejétől a végéig. Azaz a régiből újat varázsolnak. Most megmutatom nektek, hogy mi is történik pontosan ezeken a workshop-okon. De kezdjük az elején. A Magnóliák Műhelye szervezőivel dugtuk össze a fejünket és találtuk ki ezeknek a workshopoknak a tematikáját. Ők már profik a szervezésben, de én nagyon izgultam. Még sosem csináltam ilyet. Otthon megcsinálni egy-egy darabot, az oké. De hogyan fogom ezt másoknak is megmutatni? Ráadásul nem vagyok képzett kárpitos, jajajaj! Szóval teletojt gatya megvolt 🙂 Készültem, jegyzeteket és elméleti anyagot írtam, felvázoltam magamban a lépéseket és fogásokat, amit majd megmutatok a jelentkezőknek. A workshop lényege, hogy én elmagyarázom, megmutatom, de a résztvevő készíti el a saját foteljét a-tól cet-tig. Aztán eljött az első januári alkalom… Helyszín az Articsóka Stúdió. Igazi művészeti kuckó. A hátteret festmények, vázlatok és rajzok tették autentikussá.
Most februárban pedig a Nemiskacat Látványműhely adott otthont nekünk. Nagyon vártam ezt is, kíváncsi voltam a helyre, és Enikőre, aki megálmodta. Nem csalódtam, egy varázslatos műhelyt hozott létre. És ő maga is elbűvölő személyiség. Mindkét helyszín alkotásra serkenti a belépőt.
Sajnos az első alkalommal alig fotóztam, ezért főként a februári workshop fotóit láthatjátok majd itt. Az előkészületekhez persze hozzátartozott az eszközök beszerzése, fotelok vásárlása. Szerintem, az utóbbi hónapokban mi lettünk a legnagyobb retro fotel felvásárlók a használt piacon 🙂 Persze saját fotelt is hozhatott, aki akart, de adhattunk is gyakorolnivalót, ha valakinek nem volt otthon elfekvőben. Szóval a helyszínek ideálisak, fotel volt: mehetett a munka. Azaz előbb mindent be kellett zsúfolnunk a kocsiba. Szivacsok, fotelek és szerszámok töltöttek meg minden centimétert. Hiába, a kárpitozás eszközigényes elfoglaltság. Otthon néha pont így néz ki a hobbiszobám is 🙂
Kipakolás, rendezgetés és máris jöhettek a résztvevők.
Enni és innivaló is dukál ehhez a munkához. Kacsatepertő medvehagymával?! Hmmm?!
Az időnk rövidre volt szabva, ezért gyorsan a lovak közé csaptunk. Bontás, ez elkerülhetetlen része a munkának, úgyhogy miután már minden szerszámnak tudtuk a nevét és hogyan kell használni, ezt a gyakorlat követhette. Szegek és kapcsok ezerszámra.
Miután szétszedtük, elkezdődhetett a felépítés. Mindenki maga rakta fel a hevedereket, vásznakat és szivacsokat. Szabás, méretezés és praktikák. Ez már nem rombolás, hanem építkezés a javából. Annyira ügyesen dolgozott mindenki, hogy le a kalappal! Itt már kezdtem megnyugodni, hogy menni fog ez. A célom az volt, hogy mindenki be tudja fejezni a foteljét, legyen sikerélménye, lássa a kész művet, amit ő hozott létre. Sikerült teljesen lehiggadnom, mire befejeztük az első napot. A workshop ugyanis 2 x 6 órás (két egymást követő szombaton) elfoglaltság, nem lehet ezt egyszerre lenyomni. Én is és a többiek is elfáradtunk. Én mentálisan is.
A második félidőben várt mindenkire a befejezés. Szóval egy hét múlva újra találkoztunk, addigra mindenki hozhatta a kiválasztott textilt is, amit majd felrak a bútorára. A fotelek sorban kezdtek átalakulni, egyik részlet a másik után került a helyére. A kárpitok illesztése, a szükséges bevágások és élek kialakítása a legizgalmasabb, és szerintem a legnehezebb része. Hiszen itt nem szabad túlvágni, rosszul illeszteni a darabokat.
Hát nem gyönyörű 🙂 A helyszín is, és ahogy dolgoznak 🙂 Én pedig állok egy szék tetején és fotózok 🙂 De én is dolgoztam ám.
Igyekeztem mindenkihez újra és újra odamenni, elmondani, megmutatni és bátorítani. Mire a varrás részéhez értünk persze leszakadt a lábam. Lehetett varrni vagy szegelni a szükséges részeket, mindenki maga választhatta a befejező lépéseket.
12 óra megfeszített tanulás és munka után elkészültek a fotelek! Dicsőség! Amellett, hogy dolgoztunk, a hangulat is nagyon jó lett. Volt beszélgetés, ismerkedés, vihogás is ezerrel. Ezt a végső pillanatot vártam, ezzel valószínűleg nem voltam egyedül. És imádtam, mert rájöttem, hogy minden darab profin néz ki, meg nem mondanád róluk, hogy első munkák. De a többiek arcán is láttam az elégedettséget, ami bennem feltette a pontot az i-re. Igen, ezért érdemes volt. Szeretem a workshopokat 🙂
Amit meg még jobban szeretek, amikor a résztvevők otthon is neki mernek állni. Van is már egy fotóm, amit az egyik lány küldött, otthon már áthúzta a heverőt is 🙂 Mellette a fotel, amit a workshopon készített el. Nagyon jó lett!
