Ha hiszitek, ha nem: workshop-ot tartottam immár két alkalommal. Kezdő kárpitozás a témakör, amit egy retro fotelon gyakorolhatnak a résztvevők. Az elejétől a végéig. Azaz a régiből újat varázsolnak. Most megmutatom nektek, hogy mi is történik pontosan ezeken a workshop-okon. De kezdjük az elején. A Magnóliák Műhelye szervezőivel dugtuk össze a fejünket és találtuk ki ezeknek a workshopoknak a tematikáját. Ők már profik a szervezésben, de én nagyon izgultam. Még sosem csináltam ilyet. Otthon megcsinálni egy-egy darabot, az oké. De hogyan fogom ezt másoknak is megmutatni? Ráadásul nem vagyok képzett kárpitos, jajajaj! Szóval teletojt gatya megvolt 🙂 Készültem, jegyzeteket és elméleti anyagot írtam, felvázoltam magamban a lépéseket és fogásokat, amit majd megmutatok a jelentkezőknek. A workshop lényege, hogy én elmagyarázom, megmutatom, de a résztvevő készíti el a saját foteljét a-tól cet-tig. Aztán eljött az első januári alkalom… Helyszín az Articsóka Stúdió. Igazi művészeti kuckó. A hátteret festmények, vázlatok és rajzok tették autentikussá.
Most februárban pedig a Nemiskacat Látványműhely adott otthont nekünk. Nagyon vártam ezt is, kíváncsi voltam a helyre, és Enikőre, aki megálmodta. Nem csalódtam, egy varázslatos műhelyt hozott létre. És ő maga is elbűvölő személyiség. Mindkét helyszín alkotásra serkenti a belépőt.
Sajnos az első alkalommal alig fotóztam, ezért főként a februári workshop fotóit láthatjátok majd itt. Az előkészületekhez persze hozzátartozott az eszközök beszerzése, fotelok vásárlása. Szerintem, az utóbbi hónapokban mi lettünk a legnagyobb retro fotel felvásárlók a használt piacon 🙂 Persze saját fotelt is hozhatott, aki akart, de adhattunk is gyakorolnivalót, ha valakinek nem volt otthon elfekvőben. Szóval a helyszínek ideálisak, fotel volt: mehetett a munka. Azaz előbb mindent be kellett zsúfolnunk a kocsiba. Szivacsok, fotelek és szerszámok töltöttek meg minden centimétert. Hiába, a kárpitozás eszközigényes elfoglaltság. Otthon néha pont így néz ki a hobbiszobám is 🙂
Kipakolás, rendezgetés és máris jöhettek a résztvevők.
Enni és innivaló is dukál ehhez a munkához. Kacsatepertő medvehagymával?! Hmmm?!
Az időnk rövidre volt szabva, ezért gyorsan a lovak közé csaptunk. Bontás, ez elkerülhetetlen része a munkának, úgyhogy miután már minden szerszámnak tudtuk a nevét és hogyan kell használni, ezt a gyakorlat követhette. Szegek és kapcsok ezerszámra.
Miután szétszedtük, elkezdődhetett a felépítés. Mindenki maga rakta fel a hevedereket, vásznakat és szivacsokat. Szabás, méretezés és praktikák. Ez már nem rombolás, hanem építkezés a javából. Annyira ügyesen dolgozott mindenki, hogy le a kalappal! Itt már kezdtem megnyugodni, hogy menni fog ez. A célom az volt, hogy mindenki be tudja fejezni a foteljét, legyen sikerélménye, lássa a kész művet, amit ő hozott létre. Sikerült teljesen lehiggadnom, mire befejeztük az első napot. A workshop ugyanis 2 x 6 órás (két egymást követő szombaton) elfoglaltság, nem lehet ezt egyszerre lenyomni. Én is és a többiek is elfáradtunk. Én mentálisan is.
Eddig jutottunk első nap.
A második félidőben várt mindenkire a befejezés. Szóval egy hét múlva újra találkoztunk, addigra mindenki hozhatta a kiválasztott textilt is, amit majd felrak a bútorára. A fotelek sorban kezdtek átalakulni, egyik részlet a másik után került a helyére. A kárpitok illesztése, a szükséges bevágások és élek kialakítása a legizgalmasabb, és szerintem a legnehezebb része. Hiszen itt nem szabad túlvágni, rosszul illeszteni a darabokat.
Hát nem gyönyörű 🙂 A helyszín is, és ahogy dolgoznak 🙂 Én pedig állok egy szék tetején és fotózok 🙂 De én is dolgoztam ám.
Igyekeztem mindenkihez újra és újra odamenni, elmondani, megmutatni és bátorítani. Mire a varrás részéhez értünk persze leszakadt a lábam. Lehetett varrni vagy szegelni a szükséges részeket, mindenki maga választhatta a befejező lépéseket.
12 óra megfeszített tanulás és munka után elkészültek a fotelek! Dicsőség! Amellett, hogy dolgoztunk, a hangulat is nagyon jó lett. Volt beszélgetés, ismerkedés, vihogás is ezerrel. Ezt a végső pillanatot vártam, ezzel valószínűleg nem voltam egyedül. És imádtam, mert rájöttem, hogy minden darab profin néz ki, meg nem mondanád róluk, hogy első munkák. De a többiek arcán is láttam az elégedettséget, ami bennem feltette a pontot az i-re. Igen, ezért érdemes volt. Szeretem a workshopokat 🙂
Amit meg még jobban szeretek, amikor a résztvevők otthon is neki mernek állni. Van is már egy fotóm, amit az egyik lány küldött, otthon már áthúzta a heverőt is 🙂 Mellette a fotel, amit a workshopon készített el. Nagyon jó lett!
Na ez a király, mert szerintem egy ilyen pont ezt adja. A bátorságot, hogy meg lehet csinálni! Végülis, nem űrhajót kell építeni, nemigaz? Tehát, Kedves Olvasó, ha te is szeretnéd megtanulni az alapokat, ne hezitálj! Itt az elérhetőség, ahol az információkat és részleteket megtudhatod a következő időpontról! Én biztos ott leszek 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: