Minimum kárpitozás, maximum varrás

Nem is tudom, hogy ezt a bejegyzést a kárpitozáshoz tegyem-e vagy sem. Ugyanis inkább varrni kellett ezen a fotelon, mint kárpitozni. Alig használtam a tűzőgépet. Van olyan bútordarab, ahol nem is varrok semmit, aztán vannak azok a darabok, ahol egy-két él vár megvarrásra, vagy kédert kell bevarrni. Ezen a fotelen pont fordítva volt. De aki kárpitozni akar, annak varrni is tudni kell, erre már rájöttem, sőt… Szerencsém, hogy tinikorom óta szeretek varrni, így a szükséges lépéseket magamtól elsajátítottam az évek folyamán. Se kárpitozni, se varrni nem tanított senki. Csak csináltam (csinálom), olvastam, fotókat és videókat nézegettem, hogyan csinálják mások. De a gyakorlat überel mindent. Egyszerűen csinálni kell. El kell rontani, és újra nekiállni. Aztán sikerül, másodszorra, ezredszerre…de mindig sikerül.

De vissza fotelhez. Első körben a farészeket szedtem rendbe. Ehhez lebontottam a hevedereket, a kiszáradt eresztékeket faragasztóval megragasztottam. Csiszoltam is, mostanában nem hagyom ki, bármennyire nem szeretem. A minimum, hogy felborzolom a felületet, hogy jobban tapadjon a festék.

Itt már megcsiszolva várja a sorsát. Obi 2in1 selyemfényű zománcfesték felvitele előtt 1 réteg alapozást kapott. Alulról felfelé haladva minden rétegnél. Ehhez fejre állítottam a fotelt, és előbb a lábakat, alsó részeket festettem be, majd visszafordítás után a többi részét is.

Itt az első réteg fekete zománc felvitele után látható. Egy rétegben egyáltalán nem fed, de nem csüggedtem, hiszen már tudom ezt, kell még két réteg, hogy szép legyen. Részben ecsettel, részben hengerrel dolgoztam az első rétegnél. Később viszont csak ecsettel. Széles, könnyed mozdulatokkal kenve sikerült szép, homogén rétegeket felvinnem.

Ezek a végleges képei.

Amíg minden megszáradt, hozzáláttam a kiszabáshoz. Két párnához ennyi darab kellett. A szivacs méreteihez képest csak 1 cm hagytam ráhagyásnak ( pl. 53 x 53 cm szivacshoz, 54 x 54 cm kockát vágtam ki, a 10 cm vastagságához pedig az oldalra szintén hasonlóan csak 11 cm), mivel egy kicsit szűkebbnek kellett lennie, hogy a huzat majd feszüljön és az éleket kicsit lekerekítse. A bevarrt kéderhez 5 cm széles csíkokat is rögtön kivágtam. Az a kupac az 🙂

Elsőként a kédereket készítettem el. Ehhez 3 mm vastag zsinórt vettem. Egy párnához 2 db kb. 210-220 cm hosszú kédert kellett varrnom, ezért a felvagdalt anyagcsíkokat összevarrtam az alábbiak szerint.

A méretre vágott zsinórt az anyagcsík közepére illesztettem, majd ráhajtva összevarrtam azt. Kárpitozásnál sűrűn használt fogás az élekbe varrt kéder, nem árt megtanulni, ha valaki szeretne ezzel foglalkozni.

Ezt a kiszabott párnapanel tetejére, a színéről varrtam fel. A sarkoknál pár bevágás segíti a szép kanyarodást.

Aztán elkészítettem a cipzáros részt is. A párnák hátsó részén lesz a cipzár, de némileg az oldalakra is kinyúlik, ezért 10-10 cm-rel hosszabbra szabtam ezt a részt, és a cipzárt magát. Végtelenített cipzárat használok. Azaz méterben veszem, külön a hozzávaló kocsikkal. Ezeket a levágott darabokra varrás előtt fel kell húzni, nem ördöngösség, hamar megvan. A rejtett cipzár elkészítéséhez először kb 1,5 cm ráhagyással összevarrtam két kisebb csíkot az anyagból. Ez a varrás szét lesz bontva később. Majd a varrás mentén széthajtottam az anyagot, ide kerül az összehúzott cipzár egyik fele. Miután ezt levarrtam, a cipzár másik oldalán ugyanígy jártam el.

Színére fordítva, a legelső varrást szét is bontottam. Régebben nem így varrtam be a cipzárakat, de ez a legegyszerűbb módszer. Ráadásul biztos, hogy a cipzárunk rejtve is marad.Az oldalcsíkot, ami körben végig fut majd a párnánkon, egyik végénél összevarrtam a cipzáros résszel.

A másik végén csak akkor varrtam össze, amikor már biztosan tudtam, hogy pontosan körbeéri a párnát. A párna oldalát és tetejét is körben összeillesztettem. Még összevarrás előtt rápróbáltam a szivacsra is, biztos ami biztos.

A párna másik lapját is ugyanígy varrtam fel, ezzel kész is volt az ülőrészem. A támla párnája szóról szóra ez, csak a szivacs méretek mások. És most jött a 15 pernyi kárpitozás 🙂 Egyetlen dolgom volt, hogy a hevedereket felrakjam. Szóval: elő a célszerszámokkal! Némi feszítés, átfűzés és kész is volt.

Nem is gondoltam elsőre, hogy a legnehezebb része a fotózás lesz. Többszöri próbálkozásra végül, a konyhapultom előtti részen sikerült olyan képeket készítenem a fotelról, ahol a kárpit színe hasonlít a valódihoz. Csak mondom, hogy igaziból SÖTÉT türkiz, ha nem látnátok 🙂