A jó öreg rumba fotel. Szerintem aki hobbikárpitozásra adja a fejét, tuti találkozik ezzel a formával. Egyrészt mert olcsón beszerezhető, másrészt jó alap egy kis gyakorlásra. Nos, én sem kerülhettem el ezt a sorsot, és közelebbről megismerkedtem vele. Egyik barátom anyukája vett olcsón 2 megkímélt darabot, és én jutottam eszébe, hogy alakítsam át őket. Természetesen szívesen vállaltam, kezdődött az ötletelés, színválasztás stb. Végül kompromisszumként alakult ki a végleges forma és színvilág. A szövetválasztás a tulajdonost dicséri, a kétoldalas szabadpárna pedig az én agyszüleményem volt. Erősen izgultam, hogy ez a megoldás hogyan fog érvényesülni ezen a fotelon, és csak akkor nyugodtam meg kicsit, amikor a párnát valóban behelyeztük a fotelba. Ezzel ugyan megszűnt a a klasszikus rumbás forma, egy kicsit modernebb külsőt kapott a kicsike. De ez is volt a cél. Pöpec lett 🙂 Az ülőpárna egyik oldala a világos, a másik oldala pedig sötétebb színű anyagból készült el, így forgatható, variálható kedv szerint.
A rumba fotel eredetileg epedás, de itt a rugózattól megváltam, és végül szivaccsal lett pótolva a párnázat. Bontást követően először a farészeket kellett rendbevágni, ami csiszolást és lazúrozást jelentett. Megfűszerezve egy kis ragasztgatással és a támla kb 8 cm-rel való megemelésével. Na, ezt a famunkát nem én csináltam, mármint az emelés megoldását, ezt egy jó ismerős tette meg helyettem. A háttámla megemelése egyedi kívánság volt, pusztán kényelmi okokból lett magasabb. Illetve, a kárpitoslécet ( ott alul keresztben) is lejjebb kellett helyezni még, az új forma kívánta meg (ezt én csináltam, látszik milyen profi munka 😀 ).
Miután minden festék megszáradt, jött a felépítés. Hevederek kerültek a támlára is (kapott még egy párat, hogy biztos legyen a felfekvés), zsákvászonnal bevontam és jöhetett a szivacsozás. A háttámlára 5 cm vastag, az ülőrészre 8 cm vastag szivacs került, amit vliessel majd a kárpittal vontam be. A vliesnél (ez a fehér vatelinszerű anyag az) bevágásokat kellett tennem a karfáknál és a támla-ülőrész találkozásánál. Majd a kárpiton is ilyen vágások lettek, de ott sokkal óvatosabban, pontosabban kellett megejteni őket. Itt még nem baj, ha kicsit túl nagy a vágás, vagy nem egészen pontos. A vlies azért is nagyszerű dolog, mert a szivacs esetleges egyenetlenségeit kiegyenlíti. Ápol és eltakar. Ezt a részt teljesen be is fejeztem, mielőtt továbbléptem volna az ülőrész kialakításához.
Ülésrésznél: ugyanazok a lépések: szivacs ragasztás, vlies és a kárpit. Itt a lábak körül is vágni kellett az anyagokat, a kárpitnál nagyon pontosan kellett dolgoznom. Inkább 2-3 kicsi vágás, illesztés, minthogy túlvágjam és mehet a szemétbe…. A sarkot előbb letűztem gombostűkkel, majd levarrtam.
Már csak a támla külső részét kellett felraknom, és egy-két díszszeget beütnöm…..és ez a része kész is volt. 10 cm vastag szivacskockára, cipzárral záródó huzatot varrtam még. Szabadpárna készítéséről részletesebben már itt írtam nektek. A párna élein bevarrt zsinór (kéder) fut végig. Ez szerintem nagyon látványos megoldás, kicsit macerásabb, mint simán megvarrni a párnát, de megéri bíbelődni vele. Ráadásul a kárpitozásban igen sűrűn használt a varrott éleken. Szóval párna is kész lett, jöhetett a fotózkodás, még épp sikerült elkapnom a délutáni napfény utolsó sugarait. És persze jöhettek a variációk. Elsőként a sötét barna üléssel.
Másik díszpárnával és megfordított üléspárnával is készült pár kép.
Nekem mindkét megoldás tetszik, egyáltalán nem bánom, hogy ilyen lett a jó öreg rumba fotel… 2 in 1 🙂
