Kagylófotel szabadpárnával

Ő is tagja volt annak a kompániának, amely pár hete érkezett  hozzám átalakításra. Társait előző retro kalandjaimban mutattam be Nektek ( itt és itt). Viszont ez a fotel teljesen más, szinte sehol egy egyenes vonal, inkább ívek és kerek formák. Ezért is kellett igen nagy levegőt vennem, amikor neki kezdtem az átkárpitozásnak. Valahogy előre éreztem, hogy még meggyűlik vele a bajom. De ezt majd később 🙂

Tehát nagy levegő és elkezdtem bontani. A bontást mindig alulról kezdem el, majd jön a támla külső borítása. Itt a támla és a karfák egyben voltak, így ezek együtt jöttek le. A lebontott anyagot soha nem dobom el, ez adja a szabásmintát az új kárpithoz. Ezért nagyon óvatosan bántam vele, nehogy elszakadjon. A varrásokat szétbontottam, teljesen darabjaira szedtem. Levetkőztettem a fotelt és kiderült, hogy a szivacsozást és a hevedereket nem kell cserélnem, mert jó állapotúak. Macera azért még akadt, mert a lábak támlánál lévő része (kívül) a szivacsozás alatt volt csavarozva belülről. Egyébként a lábak egyáltalán nem szedhetőek le a szerkezetről, egyben kellett hagynom a festéshez. A kilátszó farészek csiszolást, alapozást és 3 réteg zománcfestéket, majd lakkozást kaptak. Ez jelentősen lelassította a folyamatot, hiszen a száradási időkben nem lehetett a kárpitozással foglalkozni, nem volt mit tenni, vártam türelmesen.

A leszedett kárpit alapján kiszabtam addig az újat.

A fotelen tűztem össze a darabokat, hogy valóban passzoljanak, majd összevarrtam a belső borítás. Ugyanígy a külsőt is, valamint az ülőrészt borító darabot. Az ülőrésznek csak az eleje van kárpitból, mivel a párna alatti részre nem szükséges drága anyagot használni, ide molino vásznat alkalmaztam. Ezt kellett elsőként feltűznöm a fotelre. Ezután jött a belső borítás. Ez elég kacifántosan történt, mivel a támla belsejének és az ülőfelületnek a találkozásában ( természetesen ez sem egy egyenes vonal, nehogy könnyű legyen….) az anyag visszáján kellett deklicsíkkal rögzítenem. Ezt elmondani és csinálni sem egyszerű, szinte vakon dolgoztam. Vissza is szedtem vagy 3szor, sőt, az egészet újravarrtam, mert az anyag nem akart szépen kifeszülni. Máig sem értem, hogy végül hogyan sikerült, de tökéletes lett 🙂 De mielőtt felül is rögzíthettem volna, a külső borítást fel kellett terítenem rá, hogy az említett csavarokat visszahelyezzem.

Ezután a külső részt is rögzítettem. Ahol kellett tűztem, ahol kellett görbetűvel összevarrtam az anyagokat. Ez lett a végeredmény.

Már csak a hiányzó párnát kellett megvarrnom. Ehhez levágtam megfelelő méretű szivacsot, amit saját készítésű szabásminta alapján ívesre vágtam.

A szivacs méretei alapján kiszabtam a szükséges darabokat.

Elsőként a cipzár bevarrását végeztem el, ami majd a párna hátsórészén helyezkedik el. A cipzárt az anyag színén rögzítve, de visszájáról varrtam le.

Majd színére fordítottam és a cipzár középvonaláig visszahajtottam az anyagot és a cipzár mellett kb 1 cm-re végigvarrtam.

Ezt a cipzár másik oldalán is megcsináltam.

A kész cipzáros részre már csak a végzárásokat, és egyben a párna oldalát adó csíkokat,  varrtam fel.

Ezután a párna tetejét, elejét és oldalát adó részeket  összetűztem magán a szivacson, természetesen kifordítva.

Miután ezeket összevarrtam, újabb próba és rátűztem az alját is.

Összevarrás után beleraktam a szivacsot és mehetett a kész fotelbe. A kagyló fotel teljesen átöltözött, az új kárpit és az okkersárga keret nem igazán a XXI. századi divatnak megfelelő, de harmonikus és tökéletes darab lett. Mielőtt útjára engedtem, berendeztem egy retro sarkot neki a műhelyben, hogy le tudjam fotózni. Még szerencse, hogy nem kezdtem neki a műhely átfestésnek, így a sárga fal tökéletes hátteret adott az elkészült kagylófotelemnek.