Két tölgyfurnéros komódot sikerült szereznem még a nyár végén. Elképzelés részben fehér, részben az eredeti fa mintázat meghagyása volt. Nyáron még nagyon bennem voltak a tengerparti élmények, úgyhogy kicsit tengerészesre is akartam őket. Ehhez a táblafestéseim során alkalmazott módszerrel ( itt és itt részletesen olvashattok róla) vittem fel feliratot és iránytű motívumot a komódok tetejére. Emellett sokat gondolkoztam, hogy a fogantyúkat is valami igazán tengerészesre alakítanám, de sajnos meggyűlt a bajom a tengerész csomók kötésével, így maradtak az eredeti fogantyúk. Szerencsére azokkal is nagyon jól mutatnak, nekem pl. kincsesládát juttatnak az eszembe. A használt festékek selyemfényű krémfehér zománc valamint világosdió vékonylazúr. A tetejét mindkettőnek még 2 réteg lakk is védi a használat során rájuk váró megpróbáltatásoktól. Bevallom ez a párosítás, hogy a bútor teste fehér és a fedőlap pedig marad az eredeti famintázatú, nagyon tetszik nekem, ráadásul praktikusnak is tartom, mivel mindig aggódom a festett felületek kopásállóságán. Nincs bosszantóbb, mint amikor a frissen festett bútorunk tetején megsérül a festék :(. Persze ez nem gond, ha a bútordarab egyébként is koptatott. Mondjuk ezeken a komódokon van direkt koptatás az éleken, pont a fogantyúk miatt éreztem úgy, hogy itt besegítek az idő vasfogának. Egyébként nem nagyon szoktam visszacsiszolni, vagy koptatni a bútorokon. valahogy az nem én vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: