Egyszerű, nagyszerű….

Nemrég készült el a képregényes székünk, de biztos emlékeztek, hogy 2 ilyen XVI. Lajos korabeli szék replikát sikerült vennem a közelmúltban, így egy szolidabb verziót is készítettem belőle. Az elgondolásom egyszerű, letisztult színek, semmi minta. Örök szerelem a szürke és a fehér, így nem sokat filóztam rajta. Szerencsére van itthon mindig pár méter szövet (mindig összevissza vásárolok ilyeneket), neki is ugrottam gyorsan.

A kárpit lebontása 1-2 óra alatt megvolt. Mivel ez egy jó állapotú, nem százéves szék, így a párnázat kialakítást meghagyhattam, nem kellett vázig csupaszítani. A fa részeket javítottam (sajnos a támla részen volt egy jelentős repedés), gletteltem, csiszoltam és zsírtalanítottam, így már készen állt az átfestésre. Alapozás Harzoval, majd 3 réteg krémfehér színű matt zománcfestékkel kentem át.

A festés és a száradás tartott a legtovább, hiszen a rétegek között mindig szigorúan betartom a 12 órányi száradási időt. A kárpit lecserélése pedig csak egy fél délutánt vett igénybe. Többek közt ezért is szeretek kárpitozni 🙂 Egy-két nyisszantás, tűzés és máris új külsőben pompázik a bútorom. De vissza a leíráshoz. Szóval szék lefestve, jöhet a folytatás. Kevés szerszámmal dolgoztam: tűzőgép, kapocskiszedő (az eltévedt kapcsok eltávolításához), fogó (ugyanerre a célra), kis kalapács (ha a kapcsok nem mentek be rendesen, bár érdemesebb inkább kiszedni őket, ha félrementek….de vannak elérhetetlenebb helyek, ahol jól jön egy két kalapácsütés a jobb rögzítéshez), olló és gombostűk.

Kiszabtam a régi kárpit alapján az új anyagot. MINDIG megtartom a régi kárpitot a legvégéig! Először is, mert ez adja a szabásmintát, másrészt az előttem dolgozó mestertől sokat lehet tanulni. Hol vágta, hogyan vágta, hogyan hajtotta vissza az anyagot, miközben dolgozott. Na és némi fotó bontás közben, főleg a cifrább részeknél. Ezek adnak segítséget az elakadásoknál.

Szabásnál először csak kockákat vágtam ki, bőven lesz még idő levágni a felesleget. Az ülőrészre felterítettem a kiszabott anyag darabot, és szépen elsimítva, eligazítva rágombostűztem a felületre.

Ahol a háttámla és ülőrész találkozik u.n. Y bevágást tettem. Először az anyag sarkától 45 fokos szögben a támla tartó keret közepéig vágtam, majd 2 kisebb bevágást tettem a támla tartó keret két széle felé. Inkább rövidebb, kicsi vágásokkal, nehogy túlságosan bevágjam az anyagot. Utána vágni mindig lehet, de ha már túl hosszú lett, akkor kidobhatjuk az anyagunkat. Úgyhogy itt mindig óvatosan járok el.

Az anyagot visszahajtva a végeredmény így nézett ki letűzés előtt.

Elkezdhettem letűzni a kárpitot. Először elől középen pár tűzés, majd hátul középen pár tűzés.

Elejét és hátulját középről szimmetrikusan haladva tűztem le a szélekig. A hátsó részen a keretig meg is csináltam, hiszen itt nem kellett sarkot kialakítani.

Jöhetett az oldalak letűzése hasonlóan mindkét oldalon tűzésről tűzésre. Így elkerülhető volt, hogy az anyag esetleg elcsússzon egyik vagy másik irányba.

Az oldalak után a sarok eldolgozása következett. Kétszeresen visszahajtott sarokkialakítást alkalmaztam. 

A támla hátulját az eredeti kartont és szivacsot felhasználva csináltam meg. Kiszabtam ez alapján egy kockát, amit karton külső részére felragasztottam, majd körbevágtam követve a karton szélét és rögzítettem a keretben.

Az elülső borítást megint felgombostűztem, az anyagot lekerekítettem, majd visszahajtással letűztem körben a keretre. Itt is alul-felül szimmetrikusan és párhuzamosan tűztem, mint az ülőrésznél.

A tűzések helyének eltüntetésére szegőszalagot ragasztottam fel. Egyszerű ragasztópisztolyt használtam, a csíkot beragasztózva, 10 centinként haladva illesztettem fel körben mind az ülőrészen, mint a támla elején.

Ezzel készen is volt. Fél méter anyag, pár óra alatt munka és készen van egy újabb kedvenc bútordarab a lakásba.