Szeretek kárpitozni. Mindig újabb kihívás, majd a munkám gyümölcseként látványos és gyors átalakulás. Na jó, a gyors némi túlzás azért, de hogy látványos az tuti 🙂 Még akkor is, ha csak némi fiatalításra szorul a kiszemelt alany, jelen esetben ez az öregecske karosszék. Alapjában véve is tetszetős darab volt, bár kissé kopottas, így nagy átváltoztatást nem akartam rajta, csak frissítést. Hogy másoknak is kedvet csináljak ehhez az elfoglaltsághoz, leírást készítettem képekkel illusztrálva, amolyan “kostolónak” szánva és bátorításnak, hogy bárki meg tudja csinálni. Gyorstalpaló leírást már régebben készítettem, amit a facebook oldalamon találhattok meg, képek nélkül. Ez kicsit részletesebb és szemléletesebb lett, remélem 🙂 Több részletben fogok haladni, hogy ne egy nagy posztban kelljen megküzdeni vele.
De vessük is bele magunkat a munkába. Természetesen először mindent le kell bontanunk a bútorról, amihez a következőkre lesz szükségünk: gumikalapács, szegkiszedő, fogók, sniccer. És természetesen magára a bútordarabra. Ezeken felül nem árt egy papír és ceruza kezünk ügyébe, ahol rögzíthetjük magunknak, hogyan haladtunk, mert majd a visszaépítésnél ugyanezt a sorrendet kell követnünk, csak visszafelé haladva. Valamint egy tálka, ha nem akarjuk szanaszét dobálni a kiszedett szegeket…
Én először mindig az alját borító porfogó szövetet távolítom el, de mivel a fotókat a kárpitnál készítettem, így most azzal kezdjünk. Ha szerencsénk van, a kárpittal együtt ki tudjuk emelni a fából a szegeket, de ha nem ösztönzésként jön a szegkiszedő, amit a szeg feje alá ütünk gumikalapáccsal és kifeszegetjük vele azt.
Némely szeg feje letörik, így azokat fogóval kell kiszednünk. Végig érdemes szálirányban tartani az eszközöket, hogy a fa részek ne sérüljenek meg.
Ha a kárpitot eltávolítottuk, a következőket találjuk alatta rétegesen: lószőr, egyszerű vászon, afrik, zsákvászon, rugók, zsinórok és hevederek. Ezeket persze szintén szegek tartják , ráadásul ezek már nem nagyfejű díszszegek, kevésbé akarnak kijönni a fából. Sajnos…és van belőlük vagy ezer.
Hogy a hevederekhez jobban hozzáférjünk itt már mindenképp el kell távolítani az említett porvédőt is. Sőt következik a háttámla leszedése is hasonló képpen. Itt már nem olyan sok minden van a kárpit alatt, némi tömő anyag és a hátsórészt alkotó bőrdarab jelen esetben.
Ha ezeket mind eltávolítottuk, megvan a csupasz, kicsit viharvert váz. Mint a háttámlánál látszik, jól szétszáradtak a faragasztások, úgyhogy ragasztgatás és glettelés következik. Én általában minden szög helyét kiglettelem, hogy legyen mibe beleütni az újabbakat 🙂 Azokat a szegeket pedig, amiket végképp nem tudunk kioperálni a fából, egyszerűen beljebb kalapálom, hogy ne lógjanak ki a továbbiakban már.
Ezt követően jöhet a váz csiszolása, festése, lakkozása…elképzelés szerint. Ez a karosszék csiszolást és zsírtalanítás követően 2 réteg vékony lazúrt kapott, sötét dió színben. Ha megszáradt a festék folytatjuk 🙂 következő részben a hevederek és a belső felépítés következik, a legvégére hagyva a kárpittal való bevonást…és a gyönyörködést természetesen a kész műben.
