Jobb mint volt

Rumba, mi más

Aki ismer, tudja, hogy a rumba fotelek nem a szívem csücskei. Valahogy nem tetszik. Na, jól kezdem, ezt a posztot, mi?! Mindegy, marad. Ez az én véleményem, én ennél szögletesebb vagyok, inkább a retro, mint ez a kerek karfa. De ettől függetlenül, ezt a fotelt elvállaltam egy ismerősnek. Sőt, a fotel sorsát is tudtam: lomtalanításon lett szerezve, majd 3-4 évet állt a pincében. Igazából addig, amíg le nem bontottam be nem mertem hozni a lakásba, kint állt a mínuszokban, csak amikor a hó esett takartam le fóliával. Azoktól az ismeretlen eredetű fehér penészfoltszerű pöttyöktől teljesen kirázott a hideg. De innen szép nyerni 🙂

Aztán egy napsütéses hétvégén lebontottam. Jó pár óráig tartott, nem fotózgattam, csak minél előbb túl akartam rajta esni.

A meleg szobába csak akkor került, amikor már csak faváz volt belőle. Némi csiszolgatás, újrafestés a farészeken, majd kezdődött a kárpitozás. Nem is tudom mikor kárpitoztam utoljára. A suliban szoktunk, meg a workshopokon is csinálgatom, de így a műhely magányában, itthon már régen készítettem bármit is. Ez persze azért is, mert kevés az időm, nem vállalok el semmit. Ez a fotel is kb fél évet várt, mire hozzám került. Magamnak meg ugyebár már mindent áthúztam, szóval régen kapcsoztam. Azért elárulom, hogy készülök a kanapét újra átkárpitozni, de még csak a tervezgetés fázisban van.

Kerültek fel a hevederek, vászon sorban, majd szivacsból kialakítottam a formát és bevontam vliessel az egészet.

 

 

Virágos és csíkos anyag lett kiválasztva hozzá, a támla egyértelmű volt, hogy oldalt lesz csíkos, így azt kiszabtam, összegombostűztem, felpróbáltam. Mivel a rusnya eredeti kárpitot egy pillanattal sem akartam tovább megtartani, mint muszáj, ezért azzal az ívvel került a kukába, ahogy leszedtem. De így nem volt szabásmintám, ezért volt a gombostűzés és próba. Egyébként már el szoktam ezt hagyni, és rögtön varrom össze a gondosan kiszabott részeket, de ebben az esetben nem akartam elszúrni az íveket.

Majd jött az ülőrész. Itt kicsit elbizonytalanodtam, hogy melyik összeállítás lenne a jobb, de végül itt is az oldalt csíkos lett a nyerő.

Innentől felgyorsultak a dolgok, minden a helyére került (hátlap, és alsó borítás), és mivel holnap már viszi is a tulaj, most esti fényben modellt állt az étkező asztal helyén. Csinosnak csinos, de én maradok az egyenes formák híve.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!